Íme a nulla hulladékos interjúsorozat második része (az elsőt itt találjátok), Kocsis Dórával és Németh Edvárddal, a Talpalatnyi történetek blog íróival, akik nulla hulladékos világutazókként lettek ismertek.

A podcast felvétele előtt nekik is feltettem pár kérdést írásban, az erre adott válaszaikat (és magát a podcastet) a hajtás után találjátok!

1. Kik vagytok? Meséljetek egy picit magatokról!

Edvárd és Dóri vagyunk, egy fiatal házaspár, akik nagyon szeretik felfedezni a világot. Az egyetem elvégzése után elhatároztuk, hogy ennek a felfedezésnek hosszabb időt szeretnénk szánni életünkben, ezért úgy döntöttünk, hogy egy időre Skóciában vállalunk munkát, és a félretett pénzből megvalósítjuk álmainkat. Sajnos az élet közbeszólt, haza kellett jönnünk, de nem felejtettük el teljesen célunkat. Három évvel ezelőtt, az esküvőnk után végül nekivágtunk két hátizsákkal a nagyvilágnak, és egy évig megszakítás nélkül tartottunk nyugatnak.

De természetesen a mi életünk sem csak az utazásról szól. Ugyan bölcsészettudományi karon végeztünk, de az ott tanultakat Dóri a civil szervezeti életben, jelenleg a Messzelátó Egyesület környezetvédelmi programvezetőjeként, Edvárd pedig az ingatlan-értékesítésben kamatoztatja.

Még Budapesten élünk egy kis lakásban, de tavasszal egy Budapestről vonattal könnyen megközelíthető községbe költözünk, ahol végre másik álmunk is valóra válik, lesz egy kertünk és egy olyan házunk, ahol energiahatékonysági, ökológiai és hulladékmentesítési szempontokat is figyelembe tudunk venni. Edvárd egy kisalföldi faluból származik, így a föld és a természet szeretetét egészen kisgyermekként szívta magába, a föld közelsége nagyon hiányzott mindkettőnknek, de nem tervezzük, hogy a konyhakerten kívül nagy gazdálkodásba kezdenénk… vagy meglátjuk.

2. Mi volt a legutóbbi két utazásotokhoz kapcsolódó projektetek, vállalásotok? Miért pont ez?

Az utazás ugye önmagában egyáltalán nem környezetbarát tevékenység, de olyan sok élménnyel, természeti csodával gazdagít bennünket, annyi különleges embert ismertünk meg, akik nagy hatással voltak az életünkre, hogy arra jutottunk, nem mondunk le a világ térbeli megismeréséről.

Azonban nagy szomorúsággal, és a tehetetlenség érzésével töltött el minket, mikor a világ legkülönbözőbb pontjain (főleg olyan helyeken, ahol hulladékgazdálkodás nem rejti el azt a sok szemetet, amit az emberek nap-mint nap termelnek) azt láttuk, hogy a szemetelés olyan mértékeket ölt, ami ellen nekünk is, már ma tennünk kell, és nem várhatjuk, hogy egy jól szervezett szabályozás, vagy a gazdasági élet különböző szereplői majd változtatnak ezen.

Ráadásul a tömeges utazás és a turizmus is rengeteg hulladékot termel, nagyrészt feleslegesen, és ez a fogyasztói, utazói szokások megváltoztatásával jelentősen csökkenthető lenne. Nyaralás közben még az egyébként környezetükre és életterükre érzékeny emberek, családok is sok felesleges szemetet hagynak maguk után. Ez egyrészt azért történik, mert könnyelműebbek vagyunk, legalább egy évben egy hétig csak kényelmesen szeretnénk élvezni a javakat, amelyekért keményen megdolgoztunk, és túl nagy erőfeszítésnek gondoljuk például a hulladékmentesítésre való odafigyelést.

Mi nagyon kíváncsi és kísérletező emberek vagyunk, és úgy gondoltuk, megpróbáljuk, lehet-e teljesen hulladékmentesen utazni. Valóban olyan nehéz, olyan sok energia befektetéssel jár? Milyen hatással van az utazási élményre? Valóban csupa lemondás, vagy csak egy kis odafigyelés, egyszerű szemléletmódváltás, egy másfajta fókusz? Az utóbbi igazolódott be.

3. Hogy sikerült a vállalásotok? Milyen tanulságokat visztek magatokkal a következő útjaitokra?

A kihívást ugyan nulla hulladéknak neveztük, de tudtuk, hogy sajnos lesznek olyan helyzetek, amikor nem tudjuk kikerülni, hogy valami hozzánk kerüljön (blokk, buszjegy) ezért nem csalódtunk, mikor 0 helyett végül 45 gramm hulladékkal tértünk haza Montenegróból, mert tudtuk, hogy (egyetlen dolgon kívül) mindennek volt funkciója az utazásunk során.

(Az a bizonyos 45 gramm hulladék Montenegróból)

Lehet, hogy lehetett volna még extrémebb, de az elsődleges célunk mégiscsak az volt, hogy ha valaki inspirálódna az utazásunkból, akkor azt anélkül tehesse meg, hogy feláldozná nyaralását, pihenőidejét a hulladékmentesség oltárán. Mert az egésznek nem ez célja! Csak annyit szerettünk volna megmutatni, hogy lehet anélkül is önfeledten utazni, magunkba szívni az élményeket, hogy közben nem tesszük tönkre azt a környezetet, ami ezt a feltöltődést adja számunka.

Amire törekedtünk, hogy feleslegesen ne kerüljön hozzánk semmi, semmi olyan erőforrást ne használjunk, amire igazából nincs szükségünk, ami az ésszerűség határán belül kiváltható alternatív megoldással. Nyilván ez az utazás most extrém volt, most ez volt a fő fókuszunk, és lehet, hogy a 21 órás buszos, vonatos stoppos utazást, ami autóval 7 lett volna, repülővel pedig másfél, már sokaknak egy óceán választja el az ésszerűség határától. De rengeteg olyan tapasztalattal gazdagodtunk, amit már sokkal egyszerűbben, rutinosabban tudtunk a második utazásunk során Grúziában kamatoztatni. Ahogy az első útra hetekig csomagoltunk, sakkoztunk, mit vigyünk, mire lesz szükségünk, hogy fér össze ez az egész ötlet a kis hátiszákos minimalista felszereléssel, azzal, hogy ne okozzunk ezzel kellemetlenséget például couchsurfing szállásadóinknak, addig a második utazásunkon a teljes pakolás 20 percig tartott.

A gyakorlati abszolváláshoz a következőkre volt szükségünk:

- körültekintő előkészület (pl. a piacon vásárolt csomagolásmentes alapanyagokból keksz, müzliszelet, szendvicsek stb. készítése, csomagolása, egy-két hasznos szerb mondat, amivel el tudjuk magyarázni, hogy nem kérünk zacskót…stb.)

- rugalmasság, türelem, magunkkal, másokkal és a lassú közlekedéssel szemben,

- a helyszínek hulladékmentes felfedezése (mikor megérkeztünk egy helyre ott a látványosságok mellett azt is figyeltük van-e piac, árulnak-e a házaknál sajtot stb.) de ez igazából egy újfajta felfedezése a helyeknek, ami nagyon izgalmas, ráadásul szinte semmi extra időt nem igényel.

4. Innentől csak nulla hulladékosan fogtok utazni? :)

Aki egyszer megérzi, hogy így is lehet… A viccet félretéve, igen. Mert mióta nemcsak érezzük, hanem tudjuk, hogy lehet így is, ráadásul megvannak az eszközeink, ismereteink, már tapasztalatunk is, és beigazolódott, hogy egyáltalán nem egy lemondásokkal teli utazásról van szó, mindig törekedni fogunk rá, hogy egyre kevesebb hulladékot termeljünk.

Persze azért senkit nem szeretnénk álomba ringatni, mint minden szemlélet- vagy életmódváltásnál itt is vannak lemondások, csalódások, például mikor nagyon megkívántunk egy frissen facsart gyümölcslevet Montenegróban, de csak elviteles műanyag poharuk volt, mi pedig a kulacsainkat a higiénia és a tartósság miatt szigorúan csak vízzel töltjük meg, akkor azért egy kicsit elszomorodtunk, főleg mikor láttuk, hogy mennyien dobálják el utána a parton a poharakat. De az, hogy nem mindig engedünk a pillanatnyi szeszélyeinknek, egy-egy reklámnak vagy a fogyasztói nyomásnak, hanem ezek saját döntések, az azért felszabadító.

Kíváncsian várjuk, milyen lesz egy olyan országban utazni, ahol az előrecsomagolt ételeknek és mindenféle csomagolásnak nagy kultúrája van.

5. Milyen felszerelést tanácsoltok azoknak, akik hozzátok hasonlóan hulladékmentesen szeretnének utazni?

Kifejezetten hulladékmentesítésre az alábbiak voltak nálunk (fejenként)

A bevásárlásokhoz, étkezéshez:

• 2 kulacs
• 1 db összecsukható doboz
• Dóri világlátott pizsamájából varrt különböző méretű zacskók
• Dóri nagymamájának függönymaradékából varrt hálós szatyrok, zsákok
• 2 db méhviaszos csomagoló
• 2 db lemosható szendvics és snack tároló (benne saját készítésű keksz, müzliszelet, sós ropogtatnivaló, szendvics az útra és kiránduláshoz)
• 1 db maradék anyagból varrt kendő a péksüteményeknek
• 1 kis üveg saját készítésű vegán pecsenyezsír

Személyi higiénához:

• mosható betétek és a hozzájuk tartozó szárító szalag (ez nyilván csak Dórinál)
• szappan (mosáshoz, mosakodáshoz, hajmosáshoz)
• külön szappan a betét mosáshoz
• fa fogkefe és bambusz fogkefetartó
• mosható arclemosó pamacs
• saját készítésű fogkrém saját újrahasznosított tégelyben
• saját készítésű naptej
• saját készítésű kézfertőtlenítő gél újratölthető flakonban
• saját készítésű dezodor
• saját készítésű arclemosó
• saját készítésű szúnyogriasztó olaj
• shea vaj
• üvegből készült körömreszelő

egyéb:

• szódabikarbóna (kb. 140 féle felhasználási lehetőséggel)

Eddig tartott az interjú írásbeli része, a podcastből pedig többek között választ kaphattok arra is, hogy

- olcsóbb-e nulla hulladékosan élni, mint nem (13:22-től)

- mit szólnak a barátaik a furábbnál furább hulladékcsökkentésre szolgáló tárgyaikhoz (5:13-tól)

- milyen érzés volt Edvárdnak, amikor a hulladékcsökkentés jegyében Dóri először bújt mellé almaecettől illatozó hajjal (4:21-től)

- van-e olyan, hogy azt érzik, hogy épp elegük van, és most nem akarnak ezzel az egész hulladékcsökkentés mizériával foglalkozni (9:38-tól)

- milyen kihívásokkal, nehézségekkel néznek szembe a mindennapokban (10:42-től)

- honnan szerzik a mindennapi motivációt, honnan informálódnak (16:14-től)

- mik a terveik a jövőben (18:04-től)

Katt a lejátszás gombra!

Az interjúban találhatók képeket Dóri és Edvárd készítette, további fotókért és érdekességekért látogassatok el a blogjukra (talpalatnyitortenetek.hu)!