zero waste hungary

Interjú és podcast Tóth Andival

2017. augusztus 14. - zerowastehu

Úgy döntöttem, itt az ideje kicsit részletesebben is megmutatni a világnak, hogy milyen is a nulla hulladékos élet ma Magyarországon, így egy podcast-interjú sorozatba fogtam, amelyben olyan emberekkel beszélgetek, akik a mindennapjaikban is tenni próbálnak a saját szeméttermelésük csökkentéséért. 

Az első interjúalanyom Tóth Andi, aki a sokak által ismert Háztartásom hulladék nélkül blog írója, és a legnagyobb magyar nulla hulladékos Facebook-csoport létrehozója és adminja. 

Mielőtt leültünk volna beszélgetni, írásban is feltettem pár kérdést Andinak, a válaszokat a hajtás (és a podcast) után találjátok!

 

Mutatkozz be, kérlek, pár mondatban!

20217408_447630242272518_2122274859_n.jpgEgy hétköznapi gödöllői anyuka vagyok, 3 gyerekkel, szerető férjjel, kertes házzal, kutyákkal, cicával és egy nyuszival, akinek a környezettudatos életmód az életének szerves részévé vált. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a családom teljesen elfogadó az ilyen irányú háztartás vezetésem iránt, sőt nem csupán elfogadóak, de együttműködőek is. A nagy fiam (21) már egyetemista, külföldön tanul, albérletben éli önálló életét, és elmondásából tudom, hogy mennyi mindent átvett a saját kis háztartásában azokból a dolgokból, amiket itthon látott, tanult. A kisebbik fiam (16) nehezebb eset, igazi kamasz. De például a tízórais iskolai textil szalvéta bevezetése egy percig sem zavarta. Nála a legnehezebben a textil zsebkendőre való átállás ment, mivel allergiás és emiatt rengeteg papírzsepi fogyott nálunk. A kislányom (8) már ebbe az életmódba született bele, neki mindez természetes. Nála fel sem merülhet például, hogy egy babán ne mosható pelenka legyen, vagy hogy az iskolába ne kulacsot, textil zsepit és textilszalvétát vigyen. De ugyanilyen fontos mindannyiunknál, hogy például ételt nem dobunk ki, fölösleges termékeket nem vásárolunk.

Nincs olyan, amikor nem csökkentek hulladékot. Ez az életünk része, minden pillanatban már tudat alatt is figyelek erre, és keresem az alternatív, környezettudatos, és minél kevesebb hulladékkal járó megoldásokat.

Mindemellett természetesen dolgozok, de olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy többnyire otthonról végzem a munkát, így párhuzamosan sok mindent szoktam csinálni: emailt írok, telefonokra válaszolok, közben főzök, sampont készítek, kreatívkodok, és vezetem a blogomat illetve az ehhez kapcsolódó facebook csoportomat.

Honnan indult az egész? Hogy jutott eszedbe, hogy pont hulladékot kezdj el csökkenteni?

Ez egy folyamat része, és ennek a folyamatnak szerintem sosem lesz vége. Én is folyamatosan fejlődök, és az évek során szerzett tapasztalataim alapján változik a gondolkodásom. Amikor megszületett az első gyermekem, még fel sem merült bennem több annál, hogy természetesen nem dobálom szét a szemetet sem otthon, sem az utcán. A második fiam születésekor eljutottam oda, hogy minél természetesebben szeretném őt nevelni, de ez többnyire kimerült a természetes élelmiszerek használatánál. A harmadik gyerekemnél volt egy komolyabb változás, amikor a veszélyes hulladéknak számító eldobható pelenkákra kerestem alternatív megoldást. Így jutottam el a mosható pelenkákig, a lányomat az első perctől kizárólag mosható pelenkába pelenkáztam. Nem volt kifogás, nem volt nyavalygás, bárhol és bármikor csak mosható pelenkát használtam. Emellett a természetes alapanyagok használata a konyhámban ugyanúgy megmaradt, és kiegészítettem mindezt a természetes alapanyagú tisztítószerek bevezetésével. Akkor elégedett voltam, úgy éreztem, elég sokat tettem a környezetemért és magunkért.

1,5 évvel ezelőtt egy Bea Johnson cikket olvasva döbbentem rá, hogy mennyire önző módon gondolkodtam eddig: hiszen azzal, hogy természetes alapanyagú termékeket vásárolok (ami ugyebár jó a családnak), attól még közel sem leszek környezettudatosabb és még kicsit sem csökkentem ezáltal a környezetben hagyott ökológiai lábnyomomat. Ekkor jött az igaz fordulat. Rádöbbentem, hogy nem elég csak arra figyelni, hogy természetes alapú dolgokat használjunk a háztartásunkban, hanem ennél sokkal fontosabb, hogy ne termeljünk szemetet (és ez alatt nem csupán a kommunális szemetet értem, hanem a szelektálható szemetet is - nekem ez ugyanolyan szemét, csak másik vödörbe kerül) a termékek használata révén.

Az említett cikk elolvasása ösztönzött arra, hogy az én hulladék minimalizálási utamat is megosszam egy blogban másokkal is, hátha ösztönzőleg hat az emberekre. Ezzel egy időben indítottam a bloghoz kapcsolódó facebook csoportot is, hiszen én is fejlődni akartam, és reméltem, hogy sok hasonló gondolkodású ember gyűlik majd össze. Így is lett, jelenleg megközelítettük a 10 ezres létszámot alig több mint 1,5 év alatt.

A hulladékcsökkentés során mi volt a legkönnyebb váltás számodra, és mi a legnehezebb?

Gyakorlatilag a cikk elolvasása után kivonultam a konyhámba és kiborítottam a kuka tartalmát. Alaposan átválogattam, és megvizsgáltam, mi az a szemétfajta, amiből a legtöbb van. Nálunk a PET palackok és a műanyag csomagoló anyagok (élelmiszer, tisztítószerek) tették ki a legnagyobb részét. Egyértelművé vált, hogy ezek csökkentésével kell elindulnom az úton. Legelsőként a PET palackok kiiktatása ment, házi szörp, szódavíz, és csapvíz váltották ki a bolti italokat. Nem mondanám azt, hogy ez vagy az könnyebben vagy nehezebben ment, egyik hozta maga után a másikat. Inkább úgy fogalmaznék, hogy minden háztartás egyedi, egyediek a szokások, a körülmények, ezért mindenkinek magának kell megtalálnia, hogy a háztartásbeli hulladékot milyen módon tudja legjobban minimalizálni. Nem célom, hogy egy befőttes üvegben mutogassam, hogy látjátok, ebben az évben csak ennyi szemetem volt. Véleményem szerint a mai városi élet mellett nem lehetséges 100%-osan kilépni a szemétgyártásból, viszont törekedni kell annak csökkentésére, és mindenkinek meg kellene tennie, ami csak tőle telik. Én sem élek szemét nélkül, de elmondhatom, hogy az elmúlt 1,5 év alatt a szemét termelésem drasztikusan lecsökkent. A 110 literes kommunális kukánkat csak azért teszem ki 1-2 hetente a szemétszállítónak, hogy ne büdösödjön, ami belekerül, egyébként kb. 1 év alatt telne meg. A szelektív 110 literes zsákot is csak 1-2 havonta töltöm meg. Ezzel szemben évekkel ezelőtt, heti 110 liter kommunális szemét simán összejött, és emellett 2-3 zsáknyi szelektív. Azt gondolom, érzékelhető a különbség.

Van-e olyan könyv, film, (blog, egyéb) ami amikor elakadnál, inspirál/inspirált, és amit ajánlanál másoknak is?

Főként bloggerek írásait szoktam olvasni (például Bea Johnsont (Zero waste home), Lauren Singert (Trash is for tossers), Kathryn Kelloggot (Going zero waste), őket közelebb érzem magamhoz, életszagúbbak, többnyire reklámmentesek, könnyebben át tudom érezni az ő életüket. Szívesen böngészem a Pinterest oldal fényképeit is, innen már rengeteg ötletet gyűjtöttem. Azonban szerencsére nem volt még olyan időszakom, amikor elakadtam volna. Folyamatosan figyelem a szemetünket, és folyamatosan keresem az alternatív megoldásokat a szemetes vödör tartalmának csökkentésére.

Miben változott az életed, mióta elkezdtél hulladékot csökkenteni?

Ugyanaz vagyok, mint voltam, csak sokkal megfontoltabb, tudatosabb lettem. Továbbra is fiatalos, kreatív, energikus nőnek tartom magam, azonban ma már minden alkalommal végiggondolom, hogy amit éppen tenni akarok, az milyen környezeti terheléssel jár, és ennek megfelelően keresem a legjobb megoldást, hogy a hulladéktermelésemet minimalizálni tudjam.

A bejegyzés trackback címe:

https://zerowaste.blog.hu/api/trackback/id/tr1712747604

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása