• péksütemény, száraz ételek (rizs, tészta, cukor, liszt stb.): sűrű szövésű, de mindenképp könnyű anyagból lévő mosható zsák (a magyarországi noPack boltban kivonják az otthonról hozott zacskó/üveg stb. súlyát a végső összegből, de jártam már olyan csomagolásmentes élelmiszert árusító helyen, ahol ez gondot okozott, és nem mindegy, hogy ha mondjuk csak 10 dkg teát szeretne vásárolni az ember, akkor a nehezebb anyagból készült vászonzacskó további tíz dekája hozzáadódik-e az árhoz, vagy sem.) 

• zöldség-gyümölcs: hálós szövésű zsák, mindenképp olyasmi, ami átlátszó. Amíg nem ilyesmiben vásároltam, a hiper-szupermarketekben a kasszás mindig gyanakodva belenézett a zacskóba, hogy tényleg az a fél kilónyi paradicsom van-e benne, mint ami a kinyomtatott árcédulán van. Mióta egy használaton kívüli függönyből készítettem pár bevásárlózacskót, ilyesmi nem fordult elő.

• sajt, vaj, túró, hús, felvágott, egyéb “nedves” ételek: bármilyen jól záródó, könnyű rozsdamentes acél, vagy rosszabb esetben műanyag edény megteszi (a műanyag természetesen csak akkor, ha utána otthon rögtön átkerül az adott élelmiszer egy üveg/fém/kerámia tárolóedénybe, a műanyagok használatáról bővebben itt tudtok olvasni, lusták ugorhatnak rögtön az utolsó bekezdésre). Természetesen ha autóval/banyatankkal mentek bevásárolni, nyugodtan vigyétek eleve azt az üveg/kerámia/fém (stb.) edényt, amiben otthon tároljátok az adott ételt, de egyéb esetekben inkább ne szívassátok magatokat a plusz súllyal. 

• folyékony élelmiszerek és kozmetikumok, takarítószerek: Az utóbbi két kategóriánál bőven megteszi egy korábbi kiürült flakon, méz, olaj stb. esetében pedig befőttes vagy szörpösüveg (ebből általában nem vásárol hetente az ember, hogy a cipekedéssel túl sűrűn problémája legyen, az olaj viszont pont nem az a termék, amit ajánlatos túl sokáig műanyag tárolóedényben tartani).  

(fotó forrása)