Interjú Monostori-Kalovits Márkkal, a noPack csomagolásmentes bolt alapítójával

Nemrég nyitottatok meg. Milyenek az eddigi benyomások?

Sokan jönnek, egy részük először csak érdeklődni, hogy mit kell hozni, hogyan készüljenek az itteni bevásárlásra. Többen jönnek be úgy délelőtt, hogy már lerakták a gyerekeket az iskolában, kávéznak, beszélgetnek, és ha már itt vannak, vesznek ezt-azt. Nagyon sok a kismama, babakocsival, hordozóval, az emeleten van egy pihenős rész nagy párnákkal, azt láthatóan nagyon szeretik, a helyi gimnáziumból is jöttek páran, illetve szombaton és vasárnap délelőtt voltak itt azok a párok, akiken látszott, hogy akkor keltek fel, és lejöttek sütizni, kávézni, megnézni, hogy mi ez az új hely.

Szinte mindenki megjegyzi, hogy de jó, hogy nyílt egy ilyen bolt, milyen jól néz ki, mennyire nagy szükség volt rá, úgyhogy úgy gondolom, hogy eddig nagyon pozitív a fogadtatás.

Ha jól értem, nagyon sok embert inkább a kávézó funkció vonz be.

Tény, hogy elsőre sokaknak inkább a kávé, meg az egészségesebb péksütemények azok, amik vonzók lehetnek, de szerencsére nem hagyják figyelmen kívül, hogy ez egy bolt is.

Általában tudják az emberek, hogy hova jönnek, vagy vannak olyanok, akiknek el kell magyarázni, hogy miről szól a hely?

Két idősebb néni mondta csak, hogy nagyon rossz a marketingünk, mert nem is tudják, hogy ez micsoda, de az emberek 97%-a tudatosan jön ide.

Honnan jött az ötlet, hogy ilyen boltot nyissatok?

Közgazdászként környezeti menedzsment szakirányon tanultam, és ott a csomagolásmentes berlini bolt is szóba jött. Akkor az valahogy megfogott, úgyhogy a szakdolgozatomat is a csomagolásmentes boltokból írtam. Igazából adta magát a dolog, úgy emlékszem, hogy egy vasárnapi családi ebédnél merült fel először, eleinte csak kacérkodtunk a gondolattal, aztán egyre konkrétabb lett, a boltot végül édesanyámmal (Ruzsonyi Ágnessel) alapítottuk, Radványi Rita segítségével. Vele korábban egy gimnáziumba jártunk, de nem nagyon ismertük egymást, aztán a szakdolgozatom idején kezdtünk el együtt dolgozni, humánökológusként segített pár témánál, és amikor úgy döntöttünk, hogy elindítjuk a boltot, akkor őt is rögtön hívtuk, hogy lenne-e kedve hozzá.

Miért pont Budaörsön nyitottatok meg?

Egyrészt a csapatból ketten is itt nőttünk fel, elég jól ismerjük az adottságokat, hogy mire van igény, másrészt úgy látom, hogy az, hogy Budaörs Magyarország legfejlettebb településeinek egyike, bizonyos tudatossággal is együtt jár. Nemcsak a tehetős rétegnek, hanem az elmúlt években valahogy mindenki másnak is fontos lett az egészség, az egészséges életmód; rengeteg bio-, paleo bolt, mozgásstúdió nyílt, úgyhogy számomra igazából nem volt kérdés, hogy itt akarom megnyitni a noPacket.

Nyilván ez egy teszt is, meglátjuk majd, hogy mennyire nyitottak rá az emberek. Azt gondolom, hogy ha valahol, akkor itt működhet ez a dolog, és akár reprezentálhatja is azt, hogy nagyobb városokban mire lehet majd számítani.

Írtátok, nyilatkoztátok több helyen is, hogy franchise-rendszerben gondolkoztok, felmerült esetleg még a tervezés során, hogy valamelyik nagy külföldi csomagolásmentes bolt franchise-rendszerébe tagozódjatok be, vagy mindenképp sajátot szerettetek volna?

Mindhárman, akik kitaláltuk ezt a boltot, nagyon különböző területről érkeztünk, de emellett nagyon erős elképzelésekkel arról, hogy mit, hogy szeretnénk. Jól kiegészítjük egymást, és így nem kellett plusz kompromisszumokat kötni, hogy például mit lehet belevinni, hogy hogy kell a boltnak kinéznie.

Olyan szempontból már eleve meg volt kötve a kezünk, hogy tudtuk, hogy Budaörs melyik részén szerettük volna a boltot, itt volt öt üzlet, ami kiadó volt, ebből négy vagy horribilis áron volt, vagy annyira lelakott, hogy nem volt biztos, hogy abból meg tudjuk csinálni, és már majdnem lemondtunk róla, hogy most ősszel megnyíljunk, amikor rátaláltunk erre a helyre.

Azt gondoltuk, hogy megpróbáljuk a saját franchise-t, és ha ebből csak egy bolt marad, az sem tragédia, de már akkor is olyan hozzáadott értéket, szellemiséget alkottunk, ami picit túlmutat azon, hogy ez csak egy bolt (és most nemcsak a kávézó részre gondolok, hanem az iskolai programunkra is).

Vannak már konkrét érdeklődők? Lehet tudni, hogy milyen egyéb városokban van esély újabb noPack boltra?

Budapest mindenképp az elsők között van, a II., III,. XIII. kerületből és a belvárosból van nagy érdeklődés, ezen felül Szentendréről, Dunakesziről, Nagykovácsiból, Szegedről, Székesfehérvárról, Győrből, még Romániából, Szlovákiából és Ausztriából is vannak érdeklődők, összesen jelenleg 47-en. Nem titkoltan tartunk egy erős szelekciót, mivel azon túl, hogy ez egy üzleti lehetőség, van egy nagyon erős környezetvédelmi, társadalmi aspektusa is, tehát amikor valaki erre jelentkezik, nyilván az is nagyon fontos tényező, hogy hogy áll ehhez a témához. Ha tavaszra olyan 3-5 új noPack bolt nyílik, azt maximális sikernek fogom elkönyvelni. Ez mutatná azt is, hogy megérett erre a magyar társadalom, és tényleg tud alternatíva lenni.

Említetted, hogy nem nagyon szerettetek volna kompromisszumokba belemenni, a hatóságokkal mennyire kényszerültetek rá? Van esetleg olyasmi, amit szerettetek volna, de nem valósulhatott meg?

Nem nagyon volt olyan, amire azt mondták, hogy nagyon nem kellene, többnyire azt mondták el, hogy mi mi mellett lehet, mit kell elzárva tartani, ezért nem lehet például ebben a boltban tisztítószeres részleg, mert azt egy külön helyiségben kellene tárolni. (Természetesen a későbbi noPack boltokban a boltok adottságaitól függően lehetséges, hogy lesz ilyen is.)

A hústermékeknél jelezték még, hogy ott több dologra lenne szükség, de azt eleve nem szerettük volna, mert az a tapasztalatunk, hogy ha az ember elmegy egy jó henteshez, az akármibe belerakja a húst, így nem éreztük nagyon szükségét, hogy belevegyük a kínálatba.

Olyan nehézségeink voltak inkább, hogy van több dolog, amit a magyar jogszabály nem ismer, mint például a kimérve árusított kávészemeket. Nagyon sokat kellett variálni, amikor megadtuk, hogy miket árusítunk, hogy hogy fogalmazzuk meg, de nagyon segítőkész volt minden hatóság, és úgy vettem észre, hogy legalábbis mint magánszemélyek, mindannyian nagyon lelkesek voltak, és örültek, hogy egy ilyen kezdeményezésbe bele lettek vonva.

Mi alapján döntöttétek el, hogy milyen tárolóedényekben legyenek a termékek?

A műanyaggal elég nagy fenntartásaink voltak, de mivel már a megnyitó előtt nagyon sok olyan kép keringett a bolt megnyitásával kapcsolatban, amelyekben berakták a berlini boltban lévő műanyag tárolódényeket, úgy voltunk vele, hogy valamennyinek mindenképp kellene lennie. De van rengeteg juta-zsákunk is, úgy gondoljuk, hogy ez sokkal jobb, viszont nem szerettük volna, hogy valaki, aki elsőre bejön, és nem is ismeri a helyzetet, csak azt lássa, hogy minden juta-zsákokban van. Igyekeztünk azt megvalósítani, hogy a lehető legtermészetesebb, és fenntarthatóbb anyagok legyenek, nyilván a sok rossz közül igyekeztünk a legkevésbé rosszat választani. A kozmetikumok, fűszerek például üvegekben vannak, a méz egy nagy fém tárolóban.

Mennyire tudtok arról, hogy a beszállítóitok hogy működnek csomagolás terén? Például ha kaptok lisztet óriási zsákokban, azokat visszadjátok, hogy újra felhasználják?

Még a legelején leszögeztük, hogy mi is igyekszünk a lehető leghulladékmentesebben működni. Az tiszta sor, hogy ezt nem lehet száz százalékban megvalósítani. A beszállítóinktól azt kértük, hogy a lehető legnagyobb kiszerelésben szállítsanak, és lehetőleg olyasmibe csomagolják, amit vagy tudunk komposztálni, szelektíven gyűjteni, vagy amit visszavesznek.

A zöldség és a gyümölcs például faládákban érkezik, a 100%-os gyümölcslevek fa kartondoboza száz százalékban újrahasznosítható, a belső részét pedig vissza lehet küldeni a gyártónak, aki újratölti.

Mennyire környékiek a beszállítóitok, illetve mennyire kellett messzire menni egy-egy beszállítóért?

Az alap az volt, hogy nézzük meg, mi van Budaörsön, utána, hogy mi van 50 km-es körzetben, aztán, hogy mi magyar. Amiből csak tudunk, magyar terméket szeretnénk, nemrég találtunk rá például arra, hogy létezik itthoni termesztésű rizs is, úgyhogy amint elfogyott a külföldi rizs, magyar barna- és fehérrizst fogunk árusítani. Az olívaolajnál is rájöttünk, hogy van magyar alternatívája, a kukoricaolaj. A lekvár, a méz, a péksütemények, a zöldségek-gyümölcsök, a natúrkozmetikumok is száz százalékban magyar termékek.

Mi alapján alakult ki a termékkínálat?

Mindannyian vezetünk háztartást, illetve beszélgettünk családdal, barátokkal, ismerősökkel, és megkérdeztük, hogy mi az, amikért bejönnének egy ilyen boltba, meg persze kaptunk listákat a beszállítóktól, hogy mikből tudunk egyáltalán válogatni.

Természetesen ez folyamatosan alakul, tehát ha bejön valaki, és olyasmit kér, ami vállalható, tehát például nem az ecuadori banánültetvényekről kell beszerezni, akkor megpróbáljuk megoldani.

Lehet már tudni olyan termékekről, amik most még nincsenek, de biztos, hogy lesznek a kínálatban?

Ecet biztosan lesz, kukoricaolaj és tej is.

Gondoltatok olyasmire, hogy a nulla hulladék életmódhoz kötődő egyéb termékeket (mint például zacskók, kulacsok stb.) árusítsatok?

Nyitottak vagyunk rá, ebben főleg Rita az, aki kutakodik. Újrahasznosítható vászontasakjaink már vannak, NoPackos kulacs is lesz, illetve szeretnénk olyan befőttesüveget is, aminek van füle, és fém szívószálat lehet bele rakni. Nagyon-nagyon gondolkozunk azon az elültethető papírpoháron, amiből fűszernövények nőnek ki, illetve szintén felkeltette az érdeklődésünket az a zsák, ami zöldséghéjakból készült. Ez utóbbit ha jól tudom, Hollandiában, egy egyetemen fejlesztették ki, de nagyon gyerekcipőben jár még. Nyilván ezeknek még utána kell járni, hogy valóban fenntartható, nulla hulladékhoz kötődő termékek-e, vagy sem.

Most ősszel mindenképp meg szerettünk volna nyitni; azt gondolom, hogy egy nagyon vállalható alapot raktunk le, de tudjuk, hogy még nagyon sok olyan terület van, ahol lehet és kell is fejlődni, mi pedig folyton keressük, hogy hogy tudunk, hol tudunk és kikkel tudunk jól együttműködni.

A magyar lakosság eléggé árérzékeny, mennyire vettétek ezt tekintetbe? Mi volt az árképzésetek alapja?

A zöldség-gyümölcs egy külön eset, mivel azok vegyszermentesek, nem tömegtermelésben készültek, de ha a minőséget nézzük, ár-érték arányban szerintem ezek nagyon jók. Az összes többi terméknél megnéztük, hogy milyen árcsökkenés van a beszerzési áron amiatt, hogy nagyon nagy tételben jön, és a lehető legtöbb terméknek az árát úgy lőttük be, hogy látszódjon, hogy csomagolás nélkül megvásárolva olcsóbb.

Mesélj, kérlek, egy kicsit az iskolai programotokról!

Elsőre három korosztályra gondoltunk, alsósokra, felsősökre és középiskolásokra, de most úgy látom, hogy az óvodás korosztályt is érdekelheti a dolog (valamelyik nap el kellett mennem tizenöt percre a boltból, és mire visszaértem, váratlanul vagy harminc óvodás volt bent, akik bejöttek az utcáról, úgyhogy tartottunk nekik egy rögtönzött előadást, ők meg utána lelkesen magyarázták, hogy ők is szoktak például szólni apukájuknak, hogy kapcsolja le a lámpát.)

Olyan interaktív órákat szeretnénk, ahol elbeszélgetünk velük arról, hogy szerintük milyen orvoslásra váró gondok a vannak a világban, és milyen alternatívák vannak például az élelmiszerhulladék és a csomagolás problémájára. Nyilván nem a noPackre lesz kihegyezve, nem az a lényeg, hogy mindenki ide jöjjön vásárolni (bár persze jó lenne), lesz, akit a jegesmedvék fognak megfogni, mást az úszó szeméthegyek az óceánon, megint mást meg a gyerekek, akik 14 évesen húsz órát dolgoznak. Nyilván ez utóbbit egy óvodában nem fogjuk előhozni, de gimnazistáknál már el tudom képzelni, hogy ez érdekes lehet.

Azt szeretnénk elérni, hogy az emberek kezdjenek el gondolkozni, olvassanak utána, érdeklődjenek, és ha elkapják a fonalat, akkor azt gondolom, hogy ebből hosszú távon az egész társadalom tud profitálni. Ha csak 10 emberből egyet sikerül megfogni, már annak is nagyon örülünk.

Hogy képzeltétek el? Tanórán kívüli foglalkozás? Osztályfőnöki óra? Van esetleg már valamilyen konkrét program, hogy hány perces, mennyibe kerül, stb.?

Negyvenöt percesre gondoltuk, mivel úgy érezzük, hogy negyvenöt percnél tovább akármilyen cukik meg mosolygósok is vagyunk, nem nagyon tudjuk őket lekötni. Teljesen ingyenes lesz az egész program, egyedül Pest megyében, illetve vidéken kell az utazási költséget kifizetni. A program azért van, hogy a tudás, amit felhalmoztuk, és amiről azt gondoljuk, hogy érdemes átadni, azt át tudjuk adni, és fel tudjuk kelteni az ő érdeklődésüket, érzékenységüket ezek iránt a témák iránt.

Jelenleg 16 érdeklődő iskola van, úgy terveztük, hogy november elején indítanánk el a programot, addigra mi is beletanulunk a boltvezetésbe úgy, hogy itt merjük hagyni az üzletet.

A pedagógiai koncepció részét ki dolgozza ki?

Édesanyám pedagógus, ő mindenképp segít abban, hogy melyik korosztályt milyen témák milyen formában érdekelhetik, nekem is vannak gyerekekkel tapasztalataim, illetve Ritával vannak olyan kapcsolataink különféle egyesületekkel, alapítványokkal, és a Corvinus Egyetemen több remek tanárral, akik örömmel adnak ábrákat, adatokat, amikből már össze tudjuk szedni az egészet.

Otthon ti mennyire tudjátok megvalósítani a nulla hulladék életmódot?

A szelektív hulladékgyűjtés természetesen alap, én már egyedül élek, de a szüleimnél van egy közepes kertecske, ott komposztálunk, “boldog” zöldségeket-gyümölcsöket nevelünk (semmi permetezőszer nincs rajtuk). Amit tudunk, azt mi is csomagolás nélkül vesszük (ez eddig nehéz volt, most már könnyebb lesz), és az újra felhasználható táskákat is mindig visszük magunkkal a boltokba. Ha autóval kell menni, úgy intézzük, hogy egy autóval menjünk, ne külön-külön, vagy adott esetben inkább felszállunk a buszra, gyalog megyünk vagy biciklivel. Én például nem rendelek ételt, hanem ha már nem én készítem, akkor elmegyek érte gyalog, és ott eszem meg.

A csomagolásmentes vásárláson kívül milyen tippeket tudnál még adni az otthoni hulladékcsökkentésre?

Mindenképpen érdemes lenne az egymás által adott jó tippeket megnézni, egészen apró taktikák is vannak, a kolléganőm, Rita, például fahéjjal és kakaóval bronzosít.

Elképesztően finom müzliket lehet úgy csinálni, hogy összevásárolunk mindenféle magvakat, zabkorpát, árpát, és mi készítjük el magunknak, ahelyett, hogy a bedobozolt, bezacskózott, nagy kartonban külföldről ideszállított termékeket ennénk.

Ha nincs otthon komposztálónk, az ételhulladékot akkor is el tudjuk például vinni egy iskolába, vagy olyan helyre, ahol ezzel foglalkoznak, a sütőolajat szintén le lehet adni több helyen, hogy bioetalnolt készítsenek belőle.

Próbáljunk meg csak annyit vásárolni, amennyire szükségünk van, ha pedig feleslegünk lenne, Budaörsön, és sok egyéb városban is vannak már olyan dobozok, ahova ezeket az élelmiszereket be tudjuk rakni, és eljuttatják őket a rászorulóknak.

Ha valami elromlott, javítsuk meg vásárlás helyett! Próbáljunk meg kiszakadni a reklámok világából, nézzük meg, hogy a tárgyak helyett mitől lehetnénk igazán boldogok!