Heti körkérdés #2

2018. december 10. - zerowastehu

hetikorkerdes_2.jpg

12079454_1145558702138176_4218633713821824904_n.jpgSipos Melinda, Ligeti Bolt

Igen, szokott lenni, és biztos, hogy még több lehetne, amiből megpróbálok nem lelkiismereti kérdést csinálni. Arra gondolok ilyenkor, hogy rengeteg energiát fektetek abba, hogy mindent a lehető legjobban csináljak, de a dolgok egy része nem rajtam áll és ember vagyok, egyszerűen nem lehetek tökéletes.

Kocsmáros Gabi, Fleur de lin slow cosmetics46482650_10156853089847767_653678573453836288_o.jpg

Igen, néha. De tudom, hogy "zöldülés" egy út, amin mindig vannak buktatók, és ugyanígy vannak néha könnyebb, felemelőbb szakaszai is. Ráadásul velem előfordult már, hogy egy zöldnek hitt dologról kiderült, közel se olyan zöld, mint hittem. Azért általában keresem a minél kisebb ökológiai lábnyomú megoldásokat, de nem vagyok egy aszkéta, és nem szeretem a saját szokásaim miatt kizárni magamat egy társaságból sem.

Mohácsi Nusi, Shamobags46502240_341032783339920_7742252895541657600_n.jpg

Hogyne, nem egyszer! De már kezdem elengedni őket, nem akarok kikészülni. Az én fő mumusom egyébként a pelus. Nem vagyok rá büszke, de ez van. Voltak kísérleteim a mosható irányába, de nem sikerült átállni. Egyszerűen vállalkozó anyaként nem fér bele az időmbe. Próbálok emiatt nem szomorkodni, bár ez nehéz, amikor az ember pontosan tisztában van azzal, hogy mit okoz a környezetnek. Viszont azt hiszem, még a leggyakorlottabbaknak is van egy-két mumusa, egyszerűen nem lehet ezt tökéletesen csinálni. Vagy úgy csinálod, de akkor cserébe valahol máshol visszanyal a fagyi.

Kump Edina, hulladékmentes.hue.jpg

Ha van is, nagyon rövid ideig tart, meg kell tanulni ezeket a helyükön kezelni és elfogadni, hogy nem vagyunk tökéletesek. Sokat segít az egyik kedvenc folyamatábrám arról, hogyan érdemes kezelni a problémákat. Rosszul érzem magam, furdal a „zöld” lelkiismeret valami miatt: tudok rajta változtatni? Igen! Akkor változtassak és máris nincs okom rosszul érezni magam. Tudok rajta változtatni? Nem! Akkor ne érezzem magam rosszul feleslegesen. Persze ez nem mindig ennyire egyszerű, sokszor ott a HA tényező is. Tudnék változtatni, HA… Ezek azok a pontok, ahol a legtöbb önismeretre lehet szert tenni ;)

 Szabó Eszter, Felelős Gasztrohős46967622_573166289780930_7033696966601080832_n.jpg

Rengeteg minden miatt lehetne lelkiismeret furdalásom: szoktam repülővel utazni, szeretem a kávét (igyekszem bio és fair trade márkat venni), a csokit (csomagolásmentesen, pálmaolajmentesen, fair trade változatban), járunk autóval, van, hogy elfelejtek a hűtőben valamit és ki kell dobnom, és még sorolhatnám a “hibáimat”, amit az előző kérdéshez kapcsolódva egy igazi környezetvédő nem tesz. Azonban azt gondolom, ha folyamatosan ilyeneken görcsölnék, nem tudnám szívvel-lélekkel csinálni, és motivációm is kevesebb lenne a folyamatos fejlődésre. Igyekszem elfogadni, hogy nem lehetek tökéletes, és inkább arra koncentrálni, hogy mit tehetek még, ahelyett, hogy mit nem csinálok.

Urbán Csilla, Humuszhumusz_csapat_2017_03.jpg

Szerintem nincs olyan környezetvédelemmel foglalkozó ember, akinek ne lenne lelkiismeret-furdalása. És hogy az előző kérdéshez is kapcsolódjak: az "igazi" környezetvédő bizony állandó jelleggel érzi úgy, hogy nem tesz eleget a környezetért. Ez természetesen nálam is így van, és próbálom ezt az érzést arra felhasználni, hogy merjem időnként felülvizsgálni önmagam, és próbáljak meg új dolgokat, fejlődjek. A Humusz #ökobűn kampányával arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy bűnbe esni egy természetes dolog, de ez csak akkor probléma, ha nem állunk meg egy pillanatra végiggondolni, ez vajon hogy történhetett, és hogy lehetne legközelebb megelőzni.


46894251_1112816172212326_5490657655443685376_n.jpgVadovics Edina, Greendependent Intézet és Egyesület, Kislábnyom hírlevél

Hmmm… nem igazán szokott zöld lelkiismeret-furdalásom lenni. Nna, nem azért, mintha mindenben tökéletes lennék és nem csökkenthetném tovább a lábnyomom! Próbálom tárgyilagosan nézni, hogy hol tartok. A legnagyobb döntéseket úgy érzem, már meghoztam: hol dolgozok és mit, hol lakunk, mekkora és milyen házban élünk, mit eszünk és honnan szerezzük be stb. De azért látom a fejlődési irányaimat. Ami rám jellemző mostanában, az inkább a „zöld türelmetlenség”. Kicsit fura, hogy ezen a blogon írom, de azért is vagyok türelmetlen, hogy miért nem tudunk már a hulladék-problémán túllépni – nem nem foglalkozni vele, hanem alapnak tekinteni a hulladékcsökkentő életmódot, mert ideje lenne utána nézni kevésbé látható hulladékainknak

46507406_266109417426051_889191095085301760_n.jpgKocsis Dóra, Talpalatnyi Történetek, Messzelátó Egyesület

Persze. Azóta tudom, hogy mindenki, főleg mikor belelendül a „zöldítésbe”, keresztül megy ezen, és persze azért ez időről-időre visszatér. Nálam az okozta, hogy egyre több ismeretet, jártasságot szereztem a témában, de egyszerre nem tudtam mindenen változtatni, bármennyire is szerettem volna, és tudtam, hogy valamit most annak ellenére teszek így vagy úgy, hogy tudom róla, elérhető lenne számomra egy környezetbarátabb alternatíva. Hogy kezeltem? Beszélgettem olyan emberekkel (pl. az itteni válaszadók közül;-)) akikről gondoltam, talán ők is keresztül mentek hasonlón, illetve rájöttem, hogy az egész életmódváltás egy önismereti folyamat is egyben, ahol türelmesnek kell lennem magammal szemben. Ráadásul a folyamatos lelkiismeret-furdalás azt közvetíti a környezetem felé, hogy a zöldülés tele van szenvedéssel. Kit inspirálna ez arra, hogy maga is belekóstoljon egy ilyen életmódba?

hatlap_andi_20180906-1151_web.jpgTóth Andi, Háztartásom hulladék nélkül 

Zöld lelkiismeret-furdalásom van is és nincs is egyszerre. Talán most sokan azt várnák válaszként, hogy biztosan van, hiszen senki sem tökéletes. Amikor például megveszem a feledékenységem miatt alkalmanként a dobozos joghurtot, vagy a függőségem miatt a dunakavicsot, vagy esetleg vendégség miatt a barátunk részére a PET palackos üdítőitalt. De valójában, ilyenkor nincs rossz érzésem, és ugyanúgy a tükörbe tudok nézni, mint előtte. Amitől viszont folyamatosan lelkiismeret-furdalásom van, az hogy állandóan azt érzem, nem teszek eleget, hogy kevés amit elértem. Itt nem arra gondolok, hogy én mit értem el, hanem arra, hogy mások fejében mit értem el. A célom az lenne, hogy minél több ember gondolkodásában rávilágítsak arra, hogy változtassanak az életmódjukon, mert nagyon rossz irányba haladunk. Nem én személy szerint, vagy azok akik már úgy élnek mint én, hanem azok akik egyenlőre még jelentősen többségben vannak, és nem törődnek a már nem túl távoli jövővel. Ilyenkor vannak valóban rossz érzéseim: mit tehetnék még, hogy megértsék?

(fotó: Merci Skoda Photography)

 

 

Heti körkérdés #1

hetikorkerdes_borito2.jpg

Mohácsi Nusi, Shamobags46502240_341032783339920_7742252895541657600_n.jpg

Nehéz meghatározni pontosan, hogy milyen az igazi, de abban biztos vagyok, hogy nincs igazibb. Talán nem is kell erre definíció, az a lényeg, hogy te annak érzed magad, és a tőled telhető legjobb módon teszel a környezetért. Persze vannak szintek, de magamból kiindulva, ha az ember egyszer belekóstolt, egyre mélyebb rétegeket szeretne felfedezni, és nincs megállás.

 

 

 

46967622_573166289780930_7033696966601080832_n.jpgSzabó Eszter, Felelős Gasztrohős

Szerintem nincs olyan, hogy igazi környezetvédő. Azt gondolom, bárki, aki elgondolkozik azon, hogy választásaival, tetteivel hogyan hat a környezetére, milyen hatással lesz rá, már elindult a "zöld" úton. Mindenkinek más és más fér bele az életébe, ha minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy ne szennyezze a környezet, elmondhatja magáról, hogy "igazi környezetvédő". A Gasztrohős, és én is hiszem, hogy minden apró tett sokat számít.

 

Kump Edina, hulladékmentes.hue.jpg

Az igazi környezetvédő? Hulladékmentes életmódot folytat, vegán, sosem ül autóba, sosem utazik repülővel, mindig csak a szezonális és helyi élelmiszereket fogyasztja, nem használ pálmaolajat, maga állítja elő a kozmetikumait, kenyeret süt délutánonként a konyhában hogy legyen friss reggelire, de leginkább: nem létezik.

Ez az, amit ideje lenne levetkeznünk, de legalábbis megtanulnunk a helyén kezelni: a versengést, a vélt előírásokat és az egymáshoz való méricskélést. Kiegészítve empátiával, jó adag érzelmi intelligenciával és a tudattal: magamnak tartozom elsősorban elszámolással. Szerintem az ideális fejlődési ütem a környezettudatosság útján mindenkinél teljesen egyéni és akkor optimális, ha belső béke is párosul hozzá, ami segít elfogadni azt a tényt, hogy senkinél sincs a szent grál, ellenben mindenki tud segíteni a másiknak - példamutatással, támogatással, kedves odafordulással a „bezzeg én” passzusa helyett.  

 

hatlap_andi_20180906-1151_web.jpgTóth Andi, Háztartásom hulladék nélkül 

Az igazi környezetvédő szerintem olyan ember, aki kézzelfogható eredményeket tud felmutatni. Aki nem a több ezer km-re lévő állatok védelméért tüntet, hanem a közvetlen környezetében lévő dolgokra koncentrál. Persze fontosak az óceánok és a bálnák is, de szerintem először a saját házunk táján kell rendet tenni. Amíg nálam kupi van, addig hogy legyek hiteles máshol, amikor rendrakásról beszélek. Magyarul amíg én nem tudok felmutatni konkrét kézzelfogható eredményt amit a környezet tisztaságáért teszek, addig nem fogok a messzi tájak környezetéről "papolni". Csak akkor leszünk hitelesek, csak akkor hiszik el a környezetünkben lévő emberek, hogy amit teszünk az fontos, ha annak láthatóan eredménye is van. Ha ez így működne, akkor egymást motiválva, egyre többen és többen fognak apró lépéseket tenni.

(fotó: Merci Skoda Photography)

 

12079454_1145558702138176_4218633713821824904_n.jpgSipos Melinda, Ligeti Bolt

Kicsit módosítanék a kérdésen, és úgy tenném fel, hogy ki az, aki törődik a környezetével, aki tesz a környezetéért?

Azt gondolom, hogy mindannyian, akik egy kicsit is foglalkozunk ezzel, ugyanazon az úton járunk, de mindannyian máshol tartunk. Mindenkitől el kell fogadni, hogy az, amit ő tesz, az annyi, amennyit meg tud tenni, és nem kell mindenkitől a maximumot elvárni. Van, aki azzal tesz a környezetéért, hogy nem jár autóval, valaki azzal, hogy csomagolásmentesen vásárol, és figyel arra, hogy miben veszi meg az élelmiszereket (vagy arra, hogy egyáltalán mit visz haza a háztartásába), esetleg minimalista életet él, nem pazarol, valaki azzal, hogy a saját zöldségeit-gyümölcseit megtermeszti a saját kertjében stb. Különbözők a lehetőségeink, különbözőek vagyunk, viszont ha az ember a lehetőségeihez mérten próbál tenni, az már jó úton jár.

 

46482650_10156853089847767_653678573453836288_o.jpgKocsmáros Gabi, Fleur de lin slow cosmetics

Szerintem ilyen nincs, ebben nem lehet normatívákat állítani. A világ sokszínű, az emberek is sokfélék, mindenki máshol tart ebben a kérdésben (is).

Magamon azt látom, hogy amikor kevés időt töltök a természetben, hajlamosabb vagyok befordulni, önzőbbé válok, és bekapcsol a „nekem ez jár” üzemmód. És hát az embernek meg is vannak az eszközei, hogy bármit megtegyen, egy állat vagy egy növény eleve vesztésre van ítélve mellettünk. Bár betonnal jól elválasztottuk magunkat a természettől, azért mégis a részei vagyunk, és ha többet vagyok erdőben, mezőn, tengernél, tavaknál, akkor alázatosabbá válok a környezetemmel is, megérint, hogy ez nem egy legyőzendő valami, sőt, hogy mellette én egész kis pontocska vagyok csak...

Szerintem sokkal fontosabb, hogy a saját belső hangunkat meg tudjuk hallani. Kívülről pedig minden ilyen hangmeghallást értékelni kell, örülni, bíztatni akkor is, ha ez csak egy visszautasított nejlonzacskóban nyilvánul meg. Minden hulladékmentes háztartás egy félénken visszautasított nejlonzacskóval kezdődött, erre szerintem mind vissza tudunk emlékezni.

Urbán Csilla, Humuszhumusz_csapat_2017_03.jpg

A legfontosabb szerintem az, hogy a környezet- és természetvédelmi* törekvések belülről fakadjanak, és ne külső nyomás vagy elvárás miatt csináljunk valamit.

A környezetvédelem maga is egy komplex témakör, sajnos elég sokféleképpen tesszük tönkre a természetet, de ez azt is jelenti, hogy sok ponton tudunk beavatkozni. Miután nem tudunk csak egy konkrét problémát felhozni, ebből következik, hogy nincs csak egy jó megoldás sem. Így környezet- és természetvédő is sokféle van*. Van, akinek ez a szakmája, van, aki hobbi szinten űzi, és bizony vannak olyanok is, akik azt sem tudják magukról, hogy környezetvédők lennének. Nem szabad ezt is versenyként megélni, mert ismerjük a mondást: a szomszéd (kertje) mindig zöldebb. :)

Ne másokhoz próbáljuk viszonyítani magunkat, hanem azt nézzük, mi mit tudunk megtenni a saját erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten, de merjük saját határainkat feszegetni a jó ügy érdekében. A környezetvédelem a szemléletben és a gondolkodásmódban kezdődik, és az a legfontosabb, hogy sose érjen véget.

(* direkt emelem ki külön, gyakran szinonimaként használják a kettőt, de két különböző dolog)

46507406_266109417426051_889191095085301760_n.jpgKocsis Dóra, Talpalatnyi Történetek, Messzelátó Egyesület

Mondhatnám, hogy az, aki....úgy él, mint Thoreau vagy olyan aktív szerepet vállal, mint Vandana Shiva vagy egy olyan erkölcsi elv gyakorlati megvalósításának szenteli az életét, mint Albert Schweitzer számára az élet tisztelete…de igazából nincs ilyen.

Fontos, hogy figyeljünk olyan személyiségekre, akikre példaképként tekinthetünk, mert inspirálnak, de szerintem nincs olyan, hogy „igazi” környezetvédő, a többiek pedig nem azok. Környezetvédőnek lenni leginkább egy szemlélet, - és életmód. Mert nagyon kevesen vannak azok, akik az életük minden területén és minden helyzetben tudják, hogy mi a lehető legjobb a környezetnek és meg is tudnak felelni ennek. Ráadásul senki nem tud kilépni a minket jelenleg körülvevő világból, a sokféle szerepből, amiben élünk.

De, ha mégiscsak szeretnék olyan tulajdonságokat találni, ami az általam nagyra tartott környezetvédőkre valószínűleg jellemző, talán ez a három lenne: tisztában van azzal, hogy a döntéseinek, választásainak hatása van az őt körülvevő világra, de van benne egy törekvés, hogy minél kevésbé legyen negatív ez a hatás, rendszerben gondolkodik, illetve, hogy a mindennapi életének apró cselekedeteivel mutat példát.

Vadovics Edina, Greendependent Intézet és Egyesület, Kislábnyom hírlevél46894251_1112816172212326_5490657655443685376_n.jpg

Lehet, hogy inkább környezet- és embervédő lenne a jó kifejezés?

Mindenesetre, szerintem az az igazi környezetvédő, aki kislábnyomon él, illetve törekszik, hogy kislábnyomon éljen. Azaz, azon dolgozik, hogy kicsi és egyre kisebb környezeti hatása legyen életmódjának, ami azért is fontos, mert így másoknak is marad erőforrás, egyenlőbb lehet azok elosztása. Emellett nagyon sokféle munkája lehet egy környezetvédőnek: tanár, aktivista, kutató, boltos, építész, és lehet nagyszülő, egyedülálló, gyermektelen vagy gyermekes… Sőt, olyan környezetvédők is vannak, akik nem is tudják magukról, hogy azok. Akik szerényen, takarékosan, helyi erőforrásokat (ld. pl. kiskert, piac, helyi fa stb.) használva élnek, megjavítják dolgaikat, befőznek, buszoznak stb. Vidéken talán könnyebb, de városban sem lehetetlen!

Az is fontos, hogy nem egyféle módon lehet környezetvédőnek lenni: valaki a hulladékmentességgel kezdi, valaki alacsony-energiás otthon kialakításával, valaki először közösséget épít, valaki kerékpározik, valaki meg társadalmi vállalkozást indít helyi erőforrásokra alapozva. A lényeg, hogy egy környezetvédő nem ragad le egy területen, hanem halad tovább…


 

 

 

 

 

 

Tíz szuper nulla hulladékos blog és oldal

heart-of-stones-3.jpgAz egyik nulla hulladékos Facebook-csoportban a napokban merült fel a kérdés, hogy kezdőként honnan lehet informálódni, milyen oldalakat, bloggereket érdemes nézegetni, követni, és ennek kapcsán jutott eszembe, hogy írok egy listát arról, hogy kik az én kedvenceim, hogy még több csatornáról szedhessétek össze a számotokra fontos információkat. 

Olyan oldalakat szedtem össze, amiket jómagam is olvasok, követek, és amelyek engem is inspirálnak. Ki ezzel, ki azzal, mindannyian más nézőpontból közelítenek a hulladékcsökkentés és a fenntarthatóság témaköréhez, de a tudás átadásának vágya, és a segítő szándék mindenhol közös. 

Elsőként jöjjenek a magyar kedvencek, egy következő posztban pedig a külföldiek kerülnek majd sorra.

Tovább

És neked mik a prioritásaid?

fairtrade-logo.png vegan-logo-1024x823.jpg 2000px-bio-siegel-eg-oko-vo-deutschland.png msc-siegel.jpg blauerengel.png logo-confidence-oko-tex-lieven-pauwels.jpg

Az utóbbi időben annyiszor, de annyiszor jött velem szembe ez a téma, annyiszor beszélgettem erről másokkal is, hogy úgy döntöttem, itt az ideje kicsit részletesebben is írni róla.

Először akkor szembesültem a hulladékcsökkentés korlátaival, amikor arról kellett döntenem, hogy a csomagolásmentes, de ketrecben tartott tyúkok által tojt tojásokat veszem-e meg, vagy inkább a papírdobozos, de bio, szabadtartású tyúkokét választom (végül ez utóbbit választottam, és azóta is azt vesszük). Később át kellett, hogy gondoljam, hogy van-e értelme Kínából rendelni csomagolásmentes terméket az Európában gyártott műanyag csomagolásúak kiváltására, és ha igen, akkor milyen feltételekkel, mekkora ökolábnyommal...

Tovább

Menő, magyar és még a szemét mennyiségét is csökkenti, mi az?

Gyaníthatóan mindenkinek megvan az az élmény, amikor egy átlagos bevásárlás után, a megvásárolt zöldség-gyümölcsöknek hála egy halom felesleges átlátszó műanyag zacskó jelenik meg otthon. 

Erre általában három megoldás szokott születni: 

1. az ember amit csak tud, újra felhasznál (helló, lelkiismeretes kakifelszedő kutyatulajdonosok!) 

2. kisebb-nagyobb lelkiismeret-furdalással kidobja a zacskókat a kukába 

3. bezsúfolja őket egy műanyagzacskó-tartó műanyag zacskóba, ahol az idők végezetéig gyűlnek és gyűlnek, majd titokzatos módon (az örökösöknek hála) egyszer csak eltűnnek. 

Ezt a problémát szerencsére nagyon egyszerűen meg lehet előzni, mivel léteznek már olyan magyar gyártók is, akik külön e célból készítenek különféle zsákokat, zacskókat, szatyrokat. Most közülük szedtem össze 9+1-et, de ha bárki ismer még hazai gyártókat, az ne fogja vissza magát, jöhetnek kommentben az ajánlások! 

Tovább

Samponszappan vagy szilárd sampon?

Aki elkezdi az otthoni hulladékát csökkenteni, biztos, hogy előbb-utóbb eljut ahhoz a kérdéshez, hogy mit kezdjen a fürdőszobában lévő műanyag flakonos tusfürdőkkel, samponokkal, balzsamokkal. Ami a tusfürdőket illeti, általában könnyen megy a váltás, az ember kipróbál pár bolti, néhány kézműves, egy-két házi készítésű szappant, majd örömmel állapítja meg, hogy a bőre ugyanolyan selymes, a kukája viszont pár flakonnal könnyebb lett. 

A samponok és balzsamok lecserélésekor viszont már sokan elbuknak, mivel akármennyit is próbálkoznak, sokszor marad fura, ragacsos, koszos érzés a hajukban.

Mi lehet ennek az oka? És mi erre a megoldás? 

Tovább

Mit rejt egy hulladékcsökkentő táskája?

Ha egyszer belekezdünk a hulladékcsökkentésbe, nemcsak a háztartásunk és a mindennapi szokásaink alakulnak át, de a legtöbbször táskánk tartalma is. Általában növekszik a mindig magunknál hordott tárgyak mennyisége, de szerencsére ezek legtöbbje kevés helyet és/vagy súlyt foglal el.

Az alábbi kilenc tárgy(típus) mindegyike olyan, ami segíthet abban, hogy ne érje az embert kellemetlen meglepetés, ha napközben, az otthonától távol hirtelen megéhezik, megszomjazik, vagy csak a szokásos útvonalától távol talál egy csomagolásmentes bevásárlási lehetőséget. Persze ahogy a képek is mutatják, vannak olyan hulladékcsökkentők, akiknél ennél kevesebb, és vannak, akiknél ennél több extra tárgy található, de az alább felsoroltak azok, amelyek a leggyakrabban fellelhetők a különféle nulla hulladékos táskákban.

Ami az igazán jó bennük, az az, hogy ezeknek a tárgyaknak a nagy része bevezetőnek is kiváló, ha valaki nem tudja, hogy hogyan fogjon hozzá a hulladékcsökkentéshez: mivel kis energiabefektetéssel lehet velük sok szemetet megspórolni, azonnali sikerélményt nyújtanak, így megalapozhatják a további apró változtatásokat is (további nulla hulladékos alternatívákat itt és itt találtok).

Tovább

Interjú és podcast a nulla hulladékos világjárókkal

33037111372_d7d61a0b6f_o_kicsi.jpgÍme a nulla hulladékos interjúsorozat második része (az elsőt itt találjátok), Kocsis Dórával és Németh Edvárddal, a Talpalatnyi történetek blog íróival, akik nulla hulladékos világutazókként lettek ismertek.

A podcast felvétele előtt nekik is feltettem pár kérdést írásban, az erre adott válaszaikat (és magát a podcastet) a hajtás után találjátok!

Tovább

Interjú és podcast Tóth Andival

Úgy döntöttem, itt az ideje kicsit részletesebben is megmutatni a világnak, hogy milyen is a nulla hulladékos élet ma Magyarországon, így egy podcast-interjú sorozatba fogtam, amelyben olyan emberekkel beszélgetek, akik a mindennapjaikban is tenni próbálnak a saját szeméttermelésük csökkentéséért. 

Az első interjúalanyom Tóth Andi, aki a sokak által ismert Háztartásom hulladék nélkül blog írója, és a legnagyobb magyar nulla hulladékos Facebook-csoport létrehozója és adminja. 

Mielőtt leültünk volna beszélgetni, írásban is feltettem pár kérdést Andinak, a válaszokat a hajtás (és a podcast) után találjátok!

Tovább

Azt szeretnénk elérni, hogy az emberek kezdjenek el gondolkozni

honlaaap.jpgInterjú Monostori-Kalovits Márkkal, a noPack csomagolásmentes bolt alapítójával

Nemrég nyitottatok meg. Milyenek az eddigi benyomások?

Sokan jönnek, egy részük először csak érdeklődni, hogy mit kell hozni, hogyan készüljenek az itteni bevásárlásra. Többen jönnek be úgy délelőtt, hogy már lerakták a gyerekeket az iskolában, kávéznak, beszélgetnek, és ha már itt vannak, vesznek ezt-azt. Nagyon sok a kismama, babakocsival, hordozóval, az emeleten van egy pihenős rész nagy párnákkal, azt láthatóan nagyon szeretik, a helyi gimnáziumból is jöttek páran, illetve szombaton és vasárnap délelőtt voltak itt azok a párok, akiken látszott, hogy akkor keltek fel, és lejöttek sütizni, kávézni, megnézni, hogy mi ez az új hely.

Szinte mindenki megjegyzi, hogy de jó, hogy nyílt egy ilyen bolt, milyen jól néz ki, mennyire nagy szükség volt rá, úgyhogy úgy gondolom, hogy eddig nagyon pozitív a fogadtatás.

Tovább