Heti körkérdés #2

2018. december 10. - zerowastehu

hetikorkerdes_2.jpg

12079454_1145558702138176_4218633713821824904_n.jpgSipos Melinda, Ligeti Bolt

Igen, szokott lenni, és biztos, hogy még több lehetne, amiből megpróbálok nem lelkiismereti kérdést csinálni. Arra gondolok ilyenkor, hogy rengeteg energiát fektetek abba, hogy mindent a lehető legjobban csináljak, de a dolgok egy része nem rajtam áll és ember vagyok, egyszerűen nem lehetek tökéletes.

Kocsmáros Gabi, Fleur de lin slow cosmetics46482650_10156853089847767_653678573453836288_o.jpg

Igen, néha. De tudom, hogy "zöldülés" egy út, amin mindig vannak buktatók, és ugyanígy vannak néha könnyebb, felemelőbb szakaszai is. Ráadásul velem előfordult már, hogy egy zöldnek hitt dologról kiderült, közel se olyan zöld, mint hittem. Azért általában keresem a minél kisebb ökológiai lábnyomú megoldásokat, de nem vagyok egy aszkéta, és nem szeretem a saját szokásaim miatt kizárni magamat egy társaságból sem.

Mohácsi Nusi, Shamobags46502240_341032783339920_7742252895541657600_n.jpg

Hogyne, nem egyszer! De már kezdem elengedni őket, nem akarok kikészülni. Az én fő mumusom egyébként a pelus. Nem vagyok rá büszke, de ez van. Voltak kísérleteim a mosható irányába, de nem sikerült átállni. Egyszerűen vállalkozó anyaként nem fér bele az időmbe. Próbálok emiatt nem szomorkodni, bár ez nehéz, amikor az ember pontosan tisztában van azzal, hogy mit okoz a környezetnek. Viszont azt hiszem, még a leggyakorlottabbaknak is van egy-két mumusa, egyszerűen nem lehet ezt tökéletesen csinálni. Vagy úgy csinálod, de akkor cserébe valahol máshol visszanyal a fagyi.

Kump Edina, hulladékmentes.hue.jpg

Ha van is, nagyon rövid ideig tart, meg kell tanulni ezeket a helyükön kezelni és elfogadni, hogy nem vagyunk tökéletesek. Sokat segít az egyik kedvenc folyamatábrám arról, hogyan érdemes kezelni a problémákat. Rosszul érzem magam, furdal a „zöld” lelkiismeret valami miatt: tudok rajta változtatni? Igen! Akkor változtassak és máris nincs okom rosszul érezni magam. Tudok rajta változtatni? Nem! Akkor ne érezzem magam rosszul feleslegesen. Persze ez nem mindig ennyire egyszerű, sokszor ott a HA tényező is. Tudnék változtatni, HA… Ezek azok a pontok, ahol a legtöbb önismeretre lehet szert tenni ;)

 Szabó Eszter, Felelős Gasztrohős46967622_573166289780930_7033696966601080832_n.jpg

Rengeteg minden miatt lehetne lelkiismeret furdalásom: szoktam repülővel utazni, szeretem a kávét (igyekszem bio és fair trade márkat venni), a csokit (csomagolásmentesen, pálmaolajmentesen, fair trade változatban), járunk autóval, van, hogy elfelejtek a hűtőben valamit és ki kell dobnom, és még sorolhatnám a “hibáimat”, amit az előző kérdéshez kapcsolódva egy igazi környezetvédő nem tesz. Azonban azt gondolom, ha folyamatosan ilyeneken görcsölnék, nem tudnám szívvel-lélekkel csinálni, és motivációm is kevesebb lenne a folyamatos fejlődésre. Igyekszem elfogadni, hogy nem lehetek tökéletes, és inkább arra koncentrálni, hogy mit tehetek még, ahelyett, hogy mit nem csinálok.

Urbán Csilla, Humuszhumusz_csapat_2017_03.jpg

Szerintem nincs olyan környezetvédelemmel foglalkozó ember, akinek ne lenne lelkiismeret-furdalása. És hogy az előző kérdéshez is kapcsolódjak: az "igazi" környezetvédő bizony állandó jelleggel érzi úgy, hogy nem tesz eleget a környezetért. Ez természetesen nálam is így van, és próbálom ezt az érzést arra felhasználni, hogy merjem időnként felülvizsgálni önmagam, és próbáljak meg új dolgokat, fejlődjek. A Humusz #ökobűn kampányával arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy bűnbe esni egy természetes dolog, de ez csak akkor probléma, ha nem állunk meg egy pillanatra végiggondolni, ez vajon hogy történhetett, és hogy lehetne legközelebb megelőzni.


46894251_1112816172212326_5490657655443685376_n.jpgVadovics Edina, Greendependent Intézet és Egyesület, Kislábnyom hírlevél

Hmmm… nem igazán szokott zöld lelkiismeret-furdalásom lenni. Nna, nem azért, mintha mindenben tökéletes lennék és nem csökkenthetném tovább a lábnyomom! Próbálom tárgyilagosan nézni, hogy hol tartok. A legnagyobb döntéseket úgy érzem, már meghoztam: hol dolgozok és mit, hol lakunk, mekkora és milyen házban élünk, mit eszünk és honnan szerezzük be stb. De azért látom a fejlődési irányaimat. Ami rám jellemző mostanában, az inkább a „zöld türelmetlenség”. Kicsit fura, hogy ezen a blogon írom, de azért is vagyok türelmetlen, hogy miért nem tudunk már a hulladék-problémán túllépni – nem nem foglalkozni vele, hanem alapnak tekinteni a hulladékcsökkentő életmódot, mert ideje lenne utána nézni kevésbé látható hulladékainknak

46507406_266109417426051_889191095085301760_n.jpgKocsis Dóra, Talpalatnyi Történetek, Messzelátó Egyesület

Persze. Azóta tudom, hogy mindenki, főleg mikor belelendül a „zöldítésbe”, keresztül megy ezen, és persze azért ez időről-időre visszatér. Nálam az okozta, hogy egyre több ismeretet, jártasságot szereztem a témában, de egyszerre nem tudtam mindenen változtatni, bármennyire is szerettem volna, és tudtam, hogy valamit most annak ellenére teszek így vagy úgy, hogy tudom róla, elérhető lenne számomra egy környezetbarátabb alternatíva. Hogy kezeltem? Beszélgettem olyan emberekkel (pl. az itteni válaszadók közül;-)) akikről gondoltam, talán ők is keresztül mentek hasonlón, illetve rájöttem, hogy az egész életmódváltás egy önismereti folyamat is egyben, ahol türelmesnek kell lennem magammal szemben. Ráadásul a folyamatos lelkiismeret-furdalás azt közvetíti a környezetem felé, hogy a zöldülés tele van szenvedéssel. Kit inspirálna ez arra, hogy maga is belekóstoljon egy ilyen életmódba?

hatlap_andi_20180906-1151_web.jpgTóth Andi, Háztartásom hulladék nélkül 

Zöld lelkiismeret-furdalásom van is és nincs is egyszerre. Talán most sokan azt várnák válaszként, hogy biztosan van, hiszen senki sem tökéletes. Amikor például megveszem a feledékenységem miatt alkalmanként a dobozos joghurtot, vagy a függőségem miatt a dunakavicsot, vagy esetleg vendégség miatt a barátunk részére a PET palackos üdítőitalt. De valójában, ilyenkor nincs rossz érzésem, és ugyanúgy a tükörbe tudok nézni, mint előtte. Amitől viszont folyamatosan lelkiismeret-furdalásom van, az hogy állandóan azt érzem, nem teszek eleget, hogy kevés amit elértem. Itt nem arra gondolok, hogy én mit értem el, hanem arra, hogy mások fejében mit értem el. A célom az lenne, hogy minél több ember gondolkodásában rávilágítsak arra, hogy változtassanak az életmódjukon, mert nagyon rossz irányba haladunk. Nem én személy szerint, vagy azok akik már úgy élnek mint én, hanem azok akik egyenlőre még jelentősen többségben vannak, és nem törődnek a már nem túl távoli jövővel. Ilyenkor vannak valóban rossz érzéseim: mit tehetnék még, hogy megértsék?

(fotó: Merci Skoda Photography)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zerowaste.blog.hu/api/trackback/id/tr5214467222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.