Heti körkérdés #1

2018. december 03. - zerowastehu

hetikorkerdes_borito2.jpg

Mohácsi Nusi, Shamobags46502240_341032783339920_7742252895541657600_n.jpg

Nehéz meghatározni pontosan, hogy milyen az igazi, de abban biztos vagyok, hogy nincs igazibb. Talán nem is kell erre definíció, az a lényeg, hogy te annak érzed magad, és a tőled telhető legjobb módon teszel a környezetért. Persze vannak szintek, de magamból kiindulva, ha az ember egyszer belekóstolt, egyre mélyebb rétegeket szeretne felfedezni, és nincs megállás.

 

 

 

46967622_573166289780930_7033696966601080832_n.jpgSzabó Eszter, Felelős Gasztrohős

Szerintem nincs olyan, hogy igazi környezetvédő. Azt gondolom, bárki, aki elgondolkozik azon, hogy választásaival, tetteivel hogyan hat a környezetére, milyen hatással lesz rá, már elindult a "zöld" úton. Mindenkinek más és más fér bele az életébe, ha minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy ne szennyezze a környezet, elmondhatja magáról, hogy "igazi környezetvédő". A Gasztrohős, és én is hiszem, hogy minden apró tett sokat számít.

 

Kump Edina, hulladékmentes.hue.jpg

Az igazi környezetvédő? Hulladékmentes életmódot folytat, vegán, sosem ül autóba, sosem utazik repülővel, mindig csak a szezonális és helyi élelmiszereket fogyasztja, nem használ pálmaolajat, maga állítja elő a kozmetikumait, kenyeret süt délutánonként a konyhában hogy legyen friss reggelire, de leginkább: nem létezik.

Ez az, amit ideje lenne levetkeznünk, de legalábbis megtanulnunk a helyén kezelni: a versengést, a vélt előírásokat és az egymáshoz való méricskélést. Kiegészítve empátiával, jó adag érzelmi intelligenciával és a tudattal: magamnak tartozom elsősorban elszámolással. Szerintem az ideális fejlődési ütem a környezettudatosság útján mindenkinél teljesen egyéni és akkor optimális, ha belső béke is párosul hozzá, ami segít elfogadni azt a tényt, hogy senkinél sincs a szent grál, ellenben mindenki tud segíteni a másiknak - példamutatással, támogatással, kedves odafordulással a „bezzeg én” passzusa helyett.  

 

hatlap_andi_20180906-1151_web.jpgTóth Andi, Háztartásom hulladék nélkül 

Az igazi környezetvédő szerintem olyan ember, aki kézzelfogható eredményeket tud felmutatni. Aki nem a több ezer km-re lévő állatok védelméért tüntet, hanem a közvetlen környezetében lévő dolgokra koncentrál. Persze fontosak az óceánok és a bálnák is, de szerintem először a saját házunk táján kell rendet tenni. Amíg nálam kupi van, addig hogy legyek hiteles máshol, amikor rendrakásról beszélek. Magyarul amíg én nem tudok felmutatni konkrét kézzelfogható eredményt amit a környezet tisztaságáért teszek, addig nem fogok a messzi tájak környezetéről "papolni". Csak akkor leszünk hitelesek, csak akkor hiszik el a környezetünkben lévő emberek, hogy amit teszünk az fontos, ha annak láthatóan eredménye is van. Ha ez így működne, akkor egymást motiválva, egyre többen és többen fognak apró lépéseket tenni.

(fotó: Merci Skoda Photography)

 

12079454_1145558702138176_4218633713821824904_n.jpgSipos Melinda, Ligeti Bolt

Kicsit módosítanék a kérdésen, és úgy tenném fel, hogy ki az, aki törődik a környezetével, aki tesz a környezetéért?

Azt gondolom, hogy mindannyian, akik egy kicsit is foglalkozunk ezzel, ugyanazon az úton járunk, de mindannyian máshol tartunk. Mindenkitől el kell fogadni, hogy az, amit ő tesz, az annyi, amennyit meg tud tenni, és nem kell mindenkitől a maximumot elvárni. Van, aki azzal tesz a környezetéért, hogy nem jár autóval, valaki azzal, hogy csomagolásmentesen vásárol, és figyel arra, hogy miben veszi meg az élelmiszereket (vagy arra, hogy egyáltalán mit visz haza a háztartásába), esetleg minimalista életet él, nem pazarol, valaki azzal, hogy a saját zöldségeit-gyümölcseit megtermeszti a saját kertjében stb. Különbözők a lehetőségeink, különbözőek vagyunk, viszont ha az ember a lehetőségeihez mérten próbál tenni, az már jó úton jár.

 

46482650_10156853089847767_653678573453836288_o.jpgKocsmáros Gabi, Fleur de lin slow cosmetics

Szerintem ilyen nincs, ebben nem lehet normatívákat állítani. A világ sokszínű, az emberek is sokfélék, mindenki máshol tart ebben a kérdésben (is).

Magamon azt látom, hogy amikor kevés időt töltök a természetben, hajlamosabb vagyok befordulni, önzőbbé válok, és bekapcsol a „nekem ez jár” üzemmód. És hát az embernek meg is vannak az eszközei, hogy bármit megtegyen, egy állat vagy egy növény eleve vesztésre van ítélve mellettünk. Bár betonnal jól elválasztottuk magunkat a természettől, azért mégis a részei vagyunk, és ha többet vagyok erdőben, mezőn, tengernél, tavaknál, akkor alázatosabbá válok a környezetemmel is, megérint, hogy ez nem egy legyőzendő valami, sőt, hogy mellette én egész kis pontocska vagyok csak...

Szerintem sokkal fontosabb, hogy a saját belső hangunkat meg tudjuk hallani. Kívülről pedig minden ilyen hangmeghallást értékelni kell, örülni, bíztatni akkor is, ha ez csak egy visszautasított nejlonzacskóban nyilvánul meg. Minden hulladékmentes háztartás egy félénken visszautasított nejlonzacskóval kezdődött, erre szerintem mind vissza tudunk emlékezni.

Urbán Csilla, Humuszhumusz_csapat_2017_03.jpg

A legfontosabb szerintem az, hogy a környezet- és természetvédelmi* törekvések belülről fakadjanak, és ne külső nyomás vagy elvárás miatt csináljunk valamit.

A környezetvédelem maga is egy komplex témakör, sajnos elég sokféleképpen tesszük tönkre a természetet, de ez azt is jelenti, hogy sok ponton tudunk beavatkozni. Miután nem tudunk csak egy konkrét problémát felhozni, ebből következik, hogy nincs csak egy jó megoldás sem. Így környezet- és természetvédő is sokféle van*. Van, akinek ez a szakmája, van, aki hobbi szinten űzi, és bizony vannak olyanok is, akik azt sem tudják magukról, hogy környezetvédők lennének. Nem szabad ezt is versenyként megélni, mert ismerjük a mondást: a szomszéd (kertje) mindig zöldebb. :)

Ne másokhoz próbáljuk viszonyítani magunkat, hanem azt nézzük, mi mit tudunk megtenni a saját erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten, de merjük saját határainkat feszegetni a jó ügy érdekében. A környezetvédelem a szemléletben és a gondolkodásmódban kezdődik, és az a legfontosabb, hogy sose érjen véget.

(* direkt emelem ki külön, gyakran szinonimaként használják a kettőt, de két különböző dolog)

46507406_266109417426051_889191095085301760_n.jpgKocsis Dóra, Talpalatnyi Történetek, Messzelátó Egyesület

Mondhatnám, hogy az, aki....úgy él, mint Thoreau vagy olyan aktív szerepet vállal, mint Vandana Shiva vagy egy olyan erkölcsi elv gyakorlati megvalósításának szenteli az életét, mint Albert Schweitzer számára az élet tisztelete…de igazából nincs ilyen.

Fontos, hogy figyeljünk olyan személyiségekre, akikre példaképként tekinthetünk, mert inspirálnak, de szerintem nincs olyan, hogy „igazi” környezetvédő, a többiek pedig nem azok. Környezetvédőnek lenni leginkább egy szemlélet, - és életmód. Mert nagyon kevesen vannak azok, akik az életük minden területén és minden helyzetben tudják, hogy mi a lehető legjobb a környezetnek és meg is tudnak felelni ennek. Ráadásul senki nem tud kilépni a minket jelenleg körülvevő világból, a sokféle szerepből, amiben élünk.

De, ha mégiscsak szeretnék olyan tulajdonságokat találni, ami az általam nagyra tartott környezetvédőkre valószínűleg jellemző, talán ez a három lenne: tisztában van azzal, hogy a döntéseinek, választásainak hatása van az őt körülvevő világra, de van benne egy törekvés, hogy minél kevésbé legyen negatív ez a hatás, rendszerben gondolkodik, illetve, hogy a mindennapi életének apró cselekedeteivel mutat példát.

Vadovics Edina, Greendependent Intézet és Egyesület, Kislábnyom hírlevél46894251_1112816172212326_5490657655443685376_n.jpg

Lehet, hogy inkább környezet- és embervédő lenne a jó kifejezés?

Mindenesetre, szerintem az az igazi környezetvédő, aki kislábnyomon él, illetve törekszik, hogy kislábnyomon éljen. Azaz, azon dolgozik, hogy kicsi és egyre kisebb környezeti hatása legyen életmódjának, ami azért is fontos, mert így másoknak is marad erőforrás, egyenlőbb lehet azok elosztása. Emellett nagyon sokféle munkája lehet egy környezetvédőnek: tanár, aktivista, kutató, boltos, építész, és lehet nagyszülő, egyedülálló, gyermektelen vagy gyermekes… Sőt, olyan környezetvédők is vannak, akik nem is tudják magukról, hogy azok. Akik szerényen, takarékosan, helyi erőforrásokat (ld. pl. kiskert, piac, helyi fa stb.) használva élnek, megjavítják dolgaikat, befőznek, buszoznak stb. Vidéken talán könnyebb, de városban sem lehetetlen!

Az is fontos, hogy nem egyféle módon lehet környezetvédőnek lenni: valaki a hulladékmentességgel kezdi, valaki alacsony-energiás otthon kialakításával, valaki először közösséget épít, valaki kerékpározik, valaki meg társadalmi vállalkozást indít helyi erőforrásokra alapozva. A lényeg, hogy egy környezetvédő nem ragad le egy területen, hanem halad tovább…


 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zerowaste.blog.hu/api/trackback/id/tr8514415996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.